Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

Pető fi-t anulmányok 101 kívül, főként azon jelenetek „hű és népszerű 1 irásá"-t tűzte ki czéljául, amelyekben az érintett szavak „vagy a táj szokásaival kapcsolatban levő jellemző kifejezések" leginkább használtatni szoktak. Ezek szerint hamar tisztába jöhetünk, hogy Szelestey két okból irta e verseket: t. i. nyelvészeti és ethnográfiai okokból, amelyek mindenike tudvalevőleg nagy szerepet játszik elméletében. A tájszavak és jellemző kifejezések szerepeltetése azért szükséges, hogy a Petőfi alkotta nyelvnél gazdagabbá tegyék költői nyelvünket; az ethnográfiának pedig mélyebben és jellemzőbben kell föltüntetnie a nép szokásait és házi életét annál, mint ahogy ez a leiró költeményekben Petőfinek sikerült. Ebből önként következik ugyan, hogy akinek a meglévő szókincs nem elég: annak több gondolattal is kell rendelkeznie; — s hogy aki valamely nép ethnografiájával akarja gazdagítani a költészetet, az nem szorítkozhatik egy pár falucska szokásaira; — de hát ez véletlenül kimaradt az elméletből és mi se bolygassuk. A fődolog meglapulni csendesen, mint „a parti levél" és odafigyelni „a néptenger hullámzatára", amely, ha dalokban nyilvánul, rendszerint valami természeti képből indul ki, mint Petőfinél is, ilyenformán : „Hull a levél a virágról, Elválok én a babámtól"; vagy: „Száll a felhő magasan, magasan, Az én rózsám messze van, messze van " stb. Természetes, hogy egy ily feltűnő sajátság, minden más czéltól eltekintve is, nem kerülheti el költőnk figyelmét és e hangulatcsináló kezdő sorokból