Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Harmadik fejezet: 1877-1878.

Petőfi eltűnésének irodalma 79 míg aztán őt is elhagyta a remény. Azonban már ekkor alapos gyanú keletkezett ellene. Első sorban is hozzáértők kisütötték, hogy oroszul nem tud, hogy a helynevek s az oroszokul mondott többi szavai nem orosz szavak, csak saját találmányai s hogy beszél ugyan valami zagyva, olasz szókkal is kevert szláv nyelvfélét, de semmi esetre nem oroszt. Még az nap d. u. kisült az is, hogy nem is Manasses, hanem Pap János a neve, legalább szerepelt e néven is. Egyik tanú, Márkovics Sándor leleplezte, hogy egy évvel elébb Ördöngös-Füzesen látta, neve a karjára van tetovirozva, ami valónak is bizonyult; Füzesen meg is házasodott, de feleségétől megszökött s úgy ment A.-Szovátra. Kisült az is, hogy az a Vizi Ferencz, kiről azt mondta, hogy együtt érkeztek haza s ez Koronkára ment, vele egy személy. Mocsról megírták, hogy onnan kérelmet a minisztériumok egyikéhez sem küldött. Egy távirdatiszt, Székely István, ráismert, hogy 1870-ben Czika György név alatt Kis-Kapus környékén tartózkodott s számos csalást és lopást követett el, honnan, midőn rajtakapták, megszökött. Duha Gerő, szamosujvári közjegyző előadta, hogy nála áprilisban járt s mint ördöngös-füzesi illetőségű, sürgette apja hagyatéka lejáratását. Nagy Nándor vendéglős mint székely munkást látta 1868-ban a keleti vasútnál. Kozma Ferencz SzékelyKeresztúrról levélben írta meg, hogy az általa megnevezett egyén, Barla Miklós ott nem létezett. Rábizonyították, hogy a 68-ik zászlóaljban nem