Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Hatodik fejezet: 1896-1902

144 Petőfi-Könyvtár gyülekeztek s Lőrincz vezérkari irodatiszt is odaért annak a Koburg-huszárnak kíséretében, ki mint az irodánál ordonáncz, az időnként a táborban megjelenő költőnek is tiszti szolgája volt és a Bemtől kapott fekete lovon ő tanította lovagolni. Lőrincz csak röviden említette, hogy julius 31-én a költő is ott veszett, de ez a huszár részleteket is mondott. Ugyanis a költő julius 31-én d. u látva a Kossuth-huszárok menekülését a jobbszárnyon, Fejéregyházánál az országútra, onnan a kukoriczásba jutott, hol Zeyk Domokos lova serényébe kapaszkodva menekült, míg kimerülve le nem rogyott e szókkal: „Isten veled, rajtam már senki sem segít." Ott gázolta el az üldöző orosz lovasság. Az utolsó szókat azért hallotta, mert meg akarván őt, mint urát, menteni, folyton közelében maradt, de mikor lerogyott, már nem segíthetett rajta.

1) II. Szemlénkben tovább menve, midőn 1897 julius 31-én a segesvári Petőfi-szobrot, mely a vártetőn épült megyeház előtt áll és a fejéregyházi nagy honvédsíron a honvédemléket országos ünnep keretében leleplezték, a figyelem természetszerűen x) Csorvásy István A segesvári csata cz. regényes rajzát (Szabadság. 1896. szeptember hó. Nagyvárad) mellőzzük.