Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Harmadik fejezet: 1877-1878.

66 Petőfi-Könyvtár sürgetése, az Aradi Zsigmond Petőfi-mellszobrának az Erdélyi múzeum részére megvásárlása, mind alkalmasak voltak más tekintetben is fölszinre dobni a költővel kapcsolatos kérdéseket s annál inkább éppen a költő eltűnésének oly könnyen tárgyalható, noha teljesen megoldhatatlan ügyét. Ekkor, a már ismert változatok közül, a költő eltűnésének kérdése oly alakban lett a közérdeklődés tárgya, hogy a költő él, talán még él — szibériai fogságban; de ha nem él is, ott volt fogoly, Szibériában. Oly változat ez, mely nem ismeretlen e kérdés irodalmában korábbi időből sem. Nem kell feledni, hogy ez évben folyt le a török-orosz háború. Hazánk érdeklődése a török s ellenszenve az orosz iránt, természetes talaj volt arra, hogy elhigyjünk akárminő képtelen mesét az orosz rovására, s hátha még ez a mese nem is volt oly képtelen ! A kérdés t. i. oly formában került először forgalomba, hogy vájjon nincsenek-e még mindig magyar foglyok orosz fogságban, a szibériai ólombányákban, akár 1848—49, akár az 1863-diki lengyel felkelés óta s nem volt-e köztök Petőfi is? Ilynemű hir Szathmárról került ki először, hol egy Boros Sándor nevű, állítólag volt szibériai fogoly beszélte, hogy Petőfi a szibériai ólombányákban raboskodik. Ez április havában történt. Midőn a hírt a szathmári lap közölte és bejárta a lapokat, ezek ezzel kapcsolatban fölhívták a magyar kormányt, hogy az esetleges magyar foglyok kiszabadítására tegyen lépéseket. Hegedűs József Nyir-