Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Második fejezet: 1862-1876.

Petőfi eltűnésének irodalma 51 Nem olyan-e ez, mintha Jókainál Az uj földesúr lengyel menekültjéről olvasnánk? Mily könnyű volt a csalás a hazafi bánat és áldozatkészség ez éveiben, midőn mindenki inkább akart megcsalatott, mint szívtelen lenni; midőn még olyan is, mint Sarhy, ki alig hasonlított a költőhöz, el bírta hitetni magáról, hogy ő az. Hátha még aztán olyan állt elé, aki valóban hasonlított is hozzá, minőről Jókai ír. E czikk eredetileg a Hon-ban jelent meg s bevette az Életemből czímü müvébe is. (1886. I. 266. 1. Az esetet Bathó Ferencztől hallotta, kivel egyszer együtt utazott. Bathó a gr. Károlyi Alajos stomfai tiszttartója volt; egyébként Szendreyék révén a költő rokona és barátja. Utoljára M.-Vásárhelyt találkoztak, midőn az éjet együtt töltötték s Bathó marasztotta is, de nem birt vele. A költő reggel három órakor elutazott Bem után. 1850 ápril végén egy hódmezővásárhelyi asszony ment hozzá a mágócsi pusztára, hol akkor az öreg Szendrey is lakott s elmondta, hogy nála egy menekült van, ki személyesen kívánna vele beszélni. Az asszonynyal vele volt kis leánya is, ki a Bathó szobájában felfüggesztett Petőfi-képre azt mondta: „nini, ez itt annak a bácsinak a képe, aki nálunk lakik." Ekkor Bathó haladék nélkül átment Hódmezővásárhelyre. „Soha, — mond, — ember és l) A Petőfi-megjelenések rejtélyének megoldása. Hon. 1879. 193. sz. s utóbb többször más lapokban is. 2*