Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Első fejezet: 1849-1861.

34 Petőfi-Könyvtár ez lehetett Petőfi. Valóban e lejtőn dühöngött leginkább a csata s több mint 1000 (1001) halottat hordtak le onnan. E szerint a költő eleste 4—5 óra közt történhetett s nem az országúton, hanem a hegy lejtőjén. Ugyancsak Thaly egy, az ütközetben jelen volt székelytől hallotta, kinek SzékelyKereszturon éppen az említett tartalékban harczolt huszárok egyike mondotta, hogy ez látta, amint Petőfire két kozák rárohant, de ő segítségére nem mehetett, maga is körül volt véve. Ehhez az adathoz csatlakozik a Kővári László előadása is, a ki Erdély Története 1848 - 49-ben (Pest, 1861) cz. müvében (258—59. 1.) szól röviden a csatáról, melyben ő egyébként nem vett részt. Ő julius 30-án a Váczmánon találkozott Bem kocsijával és más három szekérrel, melyek közül az utolsóban Petőfi ült Kurz Antallal, Bem titkárával, nemzetőri ruhában. Kővári Maros-Vásárhelyre ment. Petőfi elestéről ezeket mondja: „Ide nemzetőri ruhában s szekérrel jővén, gyalog nézte Fejéregyházáról hosszasan a csatát, mely a mint egyszerre felbomlék, ő is futott: hol az út Fejéregyházáról Héjasfalvának a hegy alá kanyarodik, s emlékoszlop emelésére oly szép rétség van, a hegyre akart felkapni, Dános felé, a hegyoldalon akkor török buza zöldéit, itt vérzett el kozákok fegyverétől." Ezek mellett bátran figyelmen kívül hagyható Székely jegyző azon tudósítása Bardóczból, hogy