Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Első fejezet: 1849-1861.

Petőfi eltűnésének irodalma 29 hallotta, hogy Petőfi is elesett.

1) Hasonlót bizonyít Kálnoky Sándor Csík-Szent-Mihályból, ki Egressy közlését hitelesnek tartja, de ujat nem tud.

2) Ide tartozik P. levele Párisból, mely 1850 decz. végén kelt, s eredetileg a Pécsi lapok-ban jelent meg.

3) Belőle kiemeljük azt, hogy közlő látta julius 30-ikán reggel 8 óra tájban a Bem és társai s köztök Petőfi kiindulását M.-Vásárhelyről 4-5 szekeren Erdő-Szentgyörgy felé. „A kandi nép a házak ablakaihoz s az utczára tódult, tiszteletteljesen köszönt s útközben egy-egy éljent hangoztatott, mert a kocsik egyike fölött az öreg urnák fehér tolla lebegett. A többi kocsikat a vezérkar foglalá el, s közte Petőfi Sándor." A költő, Bem ismételt felszólításaira, csak néhány nappal elébb érkezett meg Szegedről (Mező Berényből). „Katonai egyenruhája nem lévén, egyszerű fekete (?) nyári blouseba volt öltözve, kerek kalappal fejében. Egy futó üdvözlés, egy mosoly — s eltűnt az érdekes alak, hogy soha többé ne lássam." Midőn augusztus 2-ikán már a menekültek Maros-Vásárhelyre vergődtek, folytatja a levél, „egy ifjú után hasztalan volt minden tudakozódás: Petőfiről senki bizonyost nem tudott. Valahányszor egy kard csörgött a lépcsőn, vagy egy szekér robogott a ház előtt, mindenki feszült lélekzettel, 1) U. ott. XII. 600. I. 2) U. ott. XIII. 600. 1. 8) U. ott. XIV. 623. 1.