Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Első fejezet: 1849-1861.

Petőfi eltűnésének irodalma 21 szemléző kozák tábornok Szkáriátint. Ezen jó előjel után a fiuk ingre vetkőzve kezdettek dolgozni ütegeik mellett. — Fiuknak mondom, mert a velünk volt 14 ágyú legénysége kevés kivétellel 14—16 éves fiukból állott. Minden két lövésére az orosznak a mieink hárommal feleltek, s oly hévvel tüzeltek, hogy csakhamar két ágyunk elrepedt s hátra kellett vinni. — Fejéregyháza még 1848 őszén le volt égetve, s így mi a romok között foglalánk helyet, én hivatásommal — a sebesültek kötözésével — elfoglalva.

1) Petőfi egy sütőkemenczére ülve, belemerült a csatatér és a táj szemlélésébe.

2) — Mi lőtávolon kivül valánk. - Többször láttam őt helyéről távozni, de mindig visszakerült s gyönyörködni látszott, miként szedik össze a székely fuvarosok a nem messze lecsapott golyókat. — Délután 4 óra felé a csata öldöklőbb kezdett lenni, a sebesültek szaporodtak. — Éppen egy kaszai fuvaros fölkariát metszém ketté — melyet egy golyó szétzúzott — mikor Petőfi mellettem elhaladott, s a Fejéregyházán alól elfolyó patak hídjának karjához dőlt. — Itt állott mintegy félóráig elmerengve. — Tőle mintegy 200 lépésre dolgozott egy 6 fontos, s lőtte az országút E részek az ujabb leírásban hiányzanak. 2) Petőfit Lengyel a fenti ágyúval szemben jőni látta, ki azután a fogadó udvarába ment be, hol szekere felé tartott; ő (Lengyel) a hat fontos után ment s ezután alig félóra múlva látta az említett sütőkemenczén ülni a költőt. (L. a jegyzetet az előbbi lapon.)