Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Hatodik fejezet: 1896-1902

Petőfi eltűnésének irodalma 155 Ha mindezek mellett fölvesszük, hogy e koponya hiteles, az elölről, oldalról és hátulról készített rajzok alapján hozzá lehet szólni, hogy lehetett-e a költőé, vagy nem. Összehasonlítva már most ezeket a Barabás- és Orlai-féle képekkel, a benyomás az, hogy ez a koponya igen széles, még ha a hiányzó állkapcsot hozzágondoljuk is. A költő orra keskenyebb, vagyis hosszabb volt, a koponya orrüregnyílása ellenben széles orra mutat. Még eltérőbb az orrgyök jellege. A koponyán az orrgyök egy hirtelen, szögletes levágást mutat a homloknak erősen kiálló tarhelyi része alatt, az arczképek szerint ellenben a költő fején az orrgyök mérsékelt ívhajlatban fekszik s ez oly fontos, hogy eldönti, hogy ez a koponya nem lehetett a költőé. Azonban a balszemfog kiálló nagy medre tényleg megvan rajta s ha a többi nagy ellentét nem volna, akkor lehetne róla szó, hogy a koponya és a költő fejtypusa közt van hasonlat, így azonban, míg a koponyát természetben nem látja, ki kell mondania, hogy nem Petőfié. Megdicséri egyébként a rajzokat, noha nem ugyanegy alapsík szerint készültek s hozzáteszi, hogyha Reichenberger, mint írják, kegyeletből vágta le a fejet, akkor eltett volna róla bár egy hajtincset. Az, hogy Reichenberger ivott volna belőle, csak rémmese, mert a koponya nincs erre elkészítve s e mellett, aki csinált ily kiáztatást s mégis iszik belőle, az csak őrült lehet. Neki hite az, hogy Reichenberger a költőt nem ismerte, sem fejet soha