Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Hatodik fejezet: 1896-1902

Petőfi eltűnésének irodalma 153 mert egyébként a koponya már akkor fogatlan volt; továbbá január 12-én az érsek engedélyével Domsa Flavius, a gimnázium rajztanára, három oldalról lerajzolta. Ugyanakkor Wlassics miniszter felkérésére az érsek elhatározta, hogy rendkívüli konzisztoriumot hív egybe, mely döntsön a koponya fölküldése ügyében, ami annál szükségesebb és az egyetlen mód volt a vizsgálat megejtésére, mert a szakértőül fölkért dr. Török Aurél januári 5-iki levelében kijelentette, hogy le nem utazhatik Balázsfalvára, mert ott komoly megvizsgálás, eszközök híján, lehetetlen. Amíg közben a balázsfalvai konzisztorium hosszas vita után megengedte a koponya Budapestre hozatalát, Kéry a rajzokat fölküldte a Vasárnapi Újság-nak, mely január 19-én közölte mindhármat (3-ik sz.) s egyszersmind az ábrázolt koponyáról kiadta Jókai, dr. Török Aurél és Semayer Villibáld véleményét. Jókai véleménye szerint ez a koponya nem volt Petőfié, mert neki fölfelé szélesedő feje volt, ennek keskenyülő, homloka magas volt, ezé alacsony, az orrtól az inycsontig arcza hosszabb s a pofacsontok kiülök voltak. Arczélben még feltűnőbb az eltérés. A költő homloka erősen előrenyomult volt, ez adott arczkifejezésének oly megható jelleget, e koponya pedig hátranyomott. A fogak a felső inycsontból hiányozván, a jellegzetes eltérést nem birja megállapítani, de mondhatja, hogy a költő feje ennél nagyobb volt. Török Aurél bő és tudományos fejtegetésekkel