Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)
Hatodik fejezet: 1896-1902
Petőfi eltűnésének irodalma 143 előbb is jobb karján lövést kapott, vére csorgott, ruhája, inge mellén tárva s fején egy kis kerek, fekete kalap volt. Ez a Kurka 1824-ben Szakolczán született, 1841-ben lett Kóburg-huszár. Galicziában szolgált s 1848 ban Bobory főhadnagy vezette haza őt és társait. Előbb Mészáros Lázár, majd Bem alatt szolgált a Württembergi-huszároknál s vezérkari trombitás lett. Petőfit sohasem látta azelőtt s csak mikor kengyelére fölkapott, nevezte meg magát s ebből tudta meg, hogy kit visz. Némi módosítással ekkor azt beszélte, hogy a költő a kengyelből leugorva, zsebéből egy kis jegyzőkönyvet vett ki, „balkézzel" beleírta nevét, hajadonfővel a hídra futott; de midőn Kurka menekülőben visszanézett, már nem látta ott. Nem tudja, hogy a híd alá, vagy a kukoriczásba menekült. E szerint tehát elesni sem látta. Ugyancsak erre hivatkozva Veress Antónia az 50-ik számban közli apjának, Veress János volt honvéd-főhadnagynak, 1848/49-iki élményeiből, melyeket az ő kértére írt le, a költőre vonatkozó részeket s megemlékezik a segesvári csatáról is. Az eseményeket, mint tábori irodatisztnek módjában volt közelről szemlélni. Szerinte a költő, midőn Marosvásárhelyről Fejéregyházára utaztak, neheztelését fejezte ki, hogy Bem nem vitte őt saját kocsiján. Ugyanő mondja, hogy a segesvári csata után kivált a költő iránt volt nagy az érdeklődés. A szétszórt katonák augusztus 7—8-án Szászsebesre