Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Ötödik fejezet: 1888-1895.

Petőfi eltűnésének irodalma 141 képzelődés homályos képe, melynek reális magváúl a felizgatott s megrémített agy egykori hallucinatiói s illúziói szolgálhattak." A költővel ezen a végső napján egyetlen bizalmas ismerőse sem volt együtt. Tegyük hozzá, hogy akik elesni látták, magok is ott vesztek, akik haláláról írtak, kevéssé ismerték s csak mind későbben írták le, amit tudtak vagy hallottak, mikor a kérdés népszerű lett. A sírkeresők kétfélék : olyanok, kik minden olyast elhittek s közreadtak, ami azt mutatta, hogy a költő megmenekült és olyanok (a jobban gondolkozók), kik a költőről elhitték, hogy a csatában esett el oly formán, mint Lengyel írja, kinek előadását a későbbi kutatások egészben megerősítették. Három időszakot lát a kérdés irodalmában. Az első a Vasárnapi Újság kutatása 1860. II. felében. A második 1877-tel kezdődik, melyben más alakban megújul a szibériai fogság és az élve eltemettetés mondája. A harmadik 1884-től számítható, melynek főmozzanata az 1885-iki sírfelásás meghiusult terve. Az eredmény az, hogy „marad tehát az egész csodaszerü eset, ami volt: nagy rejtély, mely még igen sok fejtörést fog okozni. . . ." Ebben teljesen igaza lett. Végül azt indítványozza, hogy nevezzük e csatát a költő emlékére Petőfi-csatának.