Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Ötödik fejezet: 1888-1895.

136 Petőfi-Könyvtár a jobb éppen nem. Gyalokaytól való elválását hitelesnek veszi. Onnan a költő a faluba, majd a Fejéregyházától 290 ölre eső korcsmába menekült s tehát nem Lengyellel ment, aki a csata alatt nem is volt a csatatéren. Jellemző, hogy a Heydte által leírt halott szőke volt, tehát Lengyel nem ismerte Petőfit, az a halott Bartha Elek százados volt. így állt a sokat vitatott ügy, midőn Barabás Károly, régi ismerősünk, Marosvásárhelyről (1889 január 7) a Magyar Szalon-ban (X. köt. 540. 1. 1889 február) egy czikket írt Hogyan halt meg Petőfi ? cz. a. Szerinte ebben a kérdésben több Manasses szerepelt, első volt, ki 1860-61-ben azt írja, hogy a költővel augusztus 5-én Marosvásárhelyt találkozott, második, aki augusztus 6-án Szebenben látta, a harmadik, ki Szibériában találkozott vele, de a legnagyobb Manasses a gr. Haller és H . . . R . . . Bader Jánosa, aki találékony eszű politikus, mert hogy Miklósy Dánielt keresztapának nyerje meg, koholta ki az elődeit túlszárnyaló mesét. T. i. mese az, hogy élőket temettek volna el, bizonyítja ezt Barthos Zsigmond 1885-iki czikke, szólhat erről Müller volt százados, jelenleg élesdi járásbíró, de hallotta ő ezt Bodosi Imrétől, ki maga is sebesülten maradt a csatatéren s őt és sebesült társait külön tették és oláh asszonyok ápolták két éjjel és egy nap (úgy mint Heydte is írja), aztán augusztus 2-án Segesvárra vitték, hol egy ménlovas istállóban szalmán helyezték el. Ott hallotta Bodosi