Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Ötödik fejezet: 1888-1895.

134 Petőfi-Könyvtár mert e sír a buni úttól negyven ölre fekszik s majdnem lehetetlen oda hullát vinni; de amellett az llyés által jelzett helyen akkor egy őrház állt, melyet leégettek s talán ennek maradványait nézte sírhalomnak. Baloghné elbeszélése a sír mellett vizes helyről szól s az llyés által jelzett helyen víz sohasem jár. Lehet egyébaránt, hogy az llyés által jelzett sír kozák lósírhant. A srok felásása pedig nem vezetne czélra, mert kutatásai szerint a holtak lefosztva temettettek el. A második nyilatkozat a H . . . R . . ,-é (1889 január 7-ről), aki ismétli okait, melyek miatt a gr. Haller nézetéhez csatlakozott. Végre kiadott Balogh Dánielné (Boda Mária) is egy nyilatkozatot, mely teljesen azonos a már föntebb idézett elbeszéléssel. Közben 1889 január 7-én llyés még egy más czikket küldött be, mely megjelent a Marosvidék 4. számában (január 24). Ebben ő mellékli annak a tanúkihallgatásnak eredményét, melyet Szentmarjay Dezső törvényszéki elnök vett föl az llyés lakásán s ezt közölték azzal a két még élő tanúval, kikkel llyés e sírnál járt s mindketten igazolták az ő állítását. Ez az írat 1888 deczember 13-án kelt. A tanuk Szél Sámuel és Benkő Farkas. Minthogy pedig e czikke előbb kelt, hogysem a fenti gr. Haller-féle válasz, tehát Imreh január 21-ikéről a 8-ik számban (február 10) még egy választ adott, melyben szabatosabban megírja, hogy ő nem mondta az általa jelzett sírra, hogy