Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Ötödik fejezet: 1888-1895.

130 Petőfi-Könyvtár költő mintegy 2500 ölre sebesült meg a csatatértől, menekülés közben és egy muszka gyalogos volt az, ki őt élve temettette el, ki még egy más sebzett lábu honvédet is élve lökött a sírba. Ugyanekkor llyés Sándor, mezőbándi járásbíró, is szabatosabban megírta, hogy a szóban forgó sírt ő többször látta az ötvenes években, balfelől Fejéregyházától Héjjasfalva felé menve, fűzfa-ültetvények közelében, a Kis-Nagy Bun Czapáról az országútra vivő úton innen, egy kis áteresz ellenében, az úton alól 4—6 lépés távolra. Tehát llyés a sírhelyet a buni hídhoz közelebb fekvő helyen állapítja meg s ezzel jobban találna a Miklósy Dánielné előadása is. A Marosvidék ugyané számában L. A. egy részről közli azt a fentebb említett mesét Petőfi haláláról, mely Herglócz Antal honvédszázadostól ered, más részről Lázár Albert gr. ismert nyilatkozatát. Közli továbbá Hergler Antal levelét Pancsováról (1888. november 26.), kit ő azonosnak vél a Vahot könyvében említett Herglerrel. Herglócz azt írja, hogy jól emlékszik a segesvári csatára s a költő elestére. Ő már 1872-ben elmondta ezt a Debreczen szerkesztőjének, midőn több kalandos hír közt azt is beszélték, hogy a költő Szibériában van. Szerinte az orosz sereg 12—15, a Bemé alig négy ezer elcsigázott emberből állt. Nagy küzdelem után a honvédek visszavonulván, „e közben láttam tisztán, — mond — hogy Petőfi Sándort három kozák egy altiszttel üldözi,