Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Ötödik fejezet: 1888-1895.

Petőfi eltűnésének irodalma 117 Múzeum ellen, melyre 18-án Sándor József felelt Bizony, tisztelet! cz. alatt. A Szkurka-féle elbeszélésre gr. Haller József is írt február 21-én egy levelet (Petőfi-Múzeum 1888. 46—52. has ), melyben a csata némely adatainak elbeszélésével helyreigazítja és részben lerontja az elbeszélés hitelét. 0 ismerte ezt a Szkurkát, igen fecsegő ember volt. Szerinte Zeyk Domokos volt az, kinek kengyelébe fogózva Fejéregyházán áthatolt a költő és egy kukuriczásban maradt el, míg Zeyket, midőn az országútra ugratott, a muszka lovasság leszúrta. Ugyancsak lehetetlennek tartja, hogy Szkurka éjjel 11 órára az elmondottak szerint Kőhalomba érhetett volna a muszkákon keresztül. Czikkét még részletesebb czáfolatokkal kiadta az Egyetértés-ben is (1888. 78. sz. márczius 18.), de itt bátran mellőzhetjük. Hozzászólt megint a kérdéshez Kővári László, ki a Szkurka előadásában igazolva látta azt, amit 1861-ben írt Erdély története 1848—49-ben czírnű müvében (258—59. 1.), melyről már volt szó. Lényege az, hogy a költő mindenesetre Fejéregyházán túl, az országúttól jobbra, a dombon esett el a héjjasfalvi út mentén és semmi esetre nem a völgyben, a Küküllő partján. Most részletesebben elmondja, hogy julius 24-én találkozott a költővel Kézdivásárhelyt, ki Egressyvel ment oda nemzetőri ruhában; 25-én Bem is megérkezett, kinek Petőfiék elejébe mentek s aztán onnan mind Marosvásárhelyre utaztak, de ő hátramaradt. így