Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Negyedik fejezet: 1879-1887.

Petőfi eltűnésének irodalma 109 „Én nem mertem volna még álmodni sem, hogy ,kabátos magyar ember', pláne újságíró . . . találkoznék, aki tervemet . . . kegyetlenségnek bélyegezze ... Az együgyűség koronája, cet émail de naiveté pedig abban culminált, hogy összehívtak egy honvédgyülést, amelyben tiltakoztak az ellen, hogy én a segesvári csatatért valamiképen felássam s elhatározták a szándékolt felásatást a legközelebbi honvéd fiókegylettel együtt mindenképen megakadályozni ... No de erről a szomorú tényről elég ennyi. Reméljük, hogy a közvélemény fel fog ocsúdni közönyéből s hogy a nemzet meg fogja tenni kötelességét. Legyen tehát rajta, hogy a közönség felvilágosíttassék . . . s hogy mozgalom induljon meg Erdélyben . . . honvédeink tisztességes eltemetése ügyében . . . Nem'valószínű ugyan, de nem lehetetlen, hogy Petőfi csontjai csakugyan megismerhető állapotban maradtak meg — ha ugyanis Petőfi egyáltalában eltemettetett, vagy ha azóta a buta ökrök össze nem taposták a szántás alkalmával, vagy ha az ekevas ki nem fordította egyetlenegy világraszóló lángeszű költőnk csontjait."*) IV. Az 1885-ben megindult irodalmi mozgalomhoz tartozik az id. Gyalokay Lajos, nagyváradi táblai elnök czikke, aki egész emlékiratszerű két közle!) Dr. Farnos D. Kritikai észrevétel Petőfi eltűnésének irodalmához. 5. 1.