Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Negyedik fejezet: 1879-1887.

Petőfi eltűnésének irodalma 107 ismert bizonytalan adatok elegek volnának egyetlen sírnál, de annyi halottnál nem. Erre a czikkre dr. Török Aurél csak november 11-én válaszolt (275. sz.), de bőven. Ö abból indul ki, hogy minő nagy szeretetet látott külföldi útjaiban a nemzet nagyjainak emléke iránt, hogy ott a „fajszeretet" mennyi „santa casa"-t emelt nekik, holott nekünk ilyenek nincsenek. Elbeszéli, hogy Schwabe, weimari polgármester, hogyan mentette meg Schiller tetemeit, amiért akkor a kortársak átkozták, de ma áldják. Nálunk ma azt mondják, „hagyjuk békével a halottakat", holott a segesvári csatasíkon nincsenek békében. Nagyon sokszor háborgatták az egyes sírokat mindenféle okból s talán már Petőfi csontjai sincsenek ott, hová temették. A támadók és gúnyolodók tehát tájékozallanok. Ugyanis a nagy honvédsír még tisztán kivehető a Haller-féle birtokon, három más sír van a héjjasfalvi országút mentén. Egyik Csonta Juon oláh paraszt földén, a másik egy árok mellett s már fölismerhetetlen, holott azt mondják, hogy ebben nyugszik az „énekes őrnagy", a harmadik Héjjasfalva mellett. Ezt már évek óta szántják s ez is fölismerhetetlen. Egy negyedik van a Somogyikertben Héjjasfalván, de helyét már nem tudják s ezeken kívül számos halottat földeltek el az Ördög pataka feletti erdőben, számos sírt pedig feldúltak a vasútépítéssel. Most mit javasol a kegyelet? A Fővárosi Lapok czikke azt mondja, vegyük meg a két nagyobb sírt és bizonyára helyeselné, hogy