Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Negyedik fejezet: 1879-1887.

102 Petőfi-Könyvtár Sándor ? cz. czikkben elmondja, hogy hozzá több levelet és adatot küldtek. Ö közülök a Barabás Károlyét és Barthos Zsigmondét tartja leghitelesebbeknek. Barabás Barthos előadása szerint t. i. azt írja, hogy a költő csontjai nem Héjjasfalva felé, hanem a csatatéren levő két sírban keresendők, mert Petőfi ott esett el. Az orosz szürke lovasság abban a pillanatban lőtte le, midőn egy még el nem menekült honvédcsapatnak ezt kiáltotta: „Nehogy rendet bontsanak, mert akkor mindnyájan veszve vagyunk." Ez pedig történt Fejéregyházánál az országúton felüli dombon levő bokros helyen, hol egy esőviz mosta árokból sietett a költő a nevezett honvédcsapat felé, melyre a kukoriczásból rátört az orosz szürkelovasság s e csapatból élve nem menekültsenki. Elmondja aztán Barthos, hogy ő foglyul esett s mikor az erdőből bekiséiték az országútra, látta a költő holttestét. Három muszka vette körül, egyikök egy bankjegyet vett ki a halott zsebéből. Őt aztán bevitték Segesvárra. Ezt és a többit, ami nem tartozik ide, Barabás leírta már 1881 október 16-án Markosfalván s aláíratta Barthos Zsigmonddal, ki azóta meghalt. Annak idejében beküldte volt Pákhnak is, de nem adta ki, ámde nem azért, mint ő hiszi, hogy Pákh a költőt életben levőnek tartotta, hanem a többi adat mellett nem vélte szükségesnek. Váli, aki a bizottsággal leutazott Segesvárra és i) V. ö. e mű 28. és 32. 1.