Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

I. Magán-levelek

Petőfi levelei 89 vagyok, pénzem nincs .... ez biographiám. Május 7-kén leszáguldok ismét Szatmárba, barna kis leánykámhoz, onnan odább lengek Zemplénbe, onnan Gömörbe, aztán Nógrádba s ugy vissza így töltöm majd a tavaszt s a nyarat. Ha csavargásomból megjövök, tudtodra adom, hogy megjöttem. Ha az alatt változtatnád szállásodat, írd meg, s czimezd leveledet Emich G. könyvkereskedésébe, hol visszajöttömkor megkapom, vagy ha jobban tetszik: megkapandom, vagy mea pace : meg fogom kapandani. Lásd öcsém, így szokták a papirost tölteni .... anana! .... ez ásítás volt, tudd meg, olyat ásítottam, mint Jeruzsálem kapuja. Nem csoda, már egy hét óta mindig éjfél után kettőkor fekszem le, s ma is egyszeribe holnap lesz.... anana!.... ah, ismét ásitás. Már végzem firkámat, mert homeopathice te is olyat találsz ásítani, hogy leszakad az állkapczád. Adjon az isten neked pénzt és dicsőséget .... én már jól laktam az utóbbival, nekem hát csak az első kell. Fene csömörletes is az a dicsőség .... Ha majd módod lesz benne, mohón ne fald, mert a nélkül is okádni fogsz tőle. Experto crede Ruperto. Csak képzeld, most is, hogy e levelet kezdtem írni, kopogtatnak ajtómon, bejön egy fiatal ember, s mondja, hogy ő tisztelőim egyike, s hogy holnap itt hagyja Pestet, s hogy elutazása előtt még látni akart, minthogy eddig nem lehetett szerencséje. És ez éjfél tájban történt. Vesztél volna meg tiszteleteddel együtt! gondoltam magamban, s iparkodtam, hogy minél hamarább lerázzam