Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

I. Magán-levelek

84 Petőfi-Könyvtár írtam a czikket, s benne megmutattam simpliciter, hogy Vahot kijött versemet lopta. S ez világos és elcsavarhatlan tény volt. Ö elolvasta czikkemet, s visszadobta, hogy nem fogja kiadni, s el kezdett engem gazemberezni szemtől szembe. Erre nem felelhettem egyébbel, mint kardhegygyei vagy golyóval Elküldtem hozzá secundánsaimat, de ő másfél napi gatyázás után végre határozottan kimondta, hogy ő semmi esetre sem fog vívni. Ezek voltak végszavaim hozzá: No. .. a milyen alávaló gazember, épen olyan gyáva is vagy ! — És most ítélj: méltó-e ilyen ember nem arra, hogy valaki kizárólagos dolgozótársa legyen, de csak arra is, hogy nevét esztendőben egyszer tétesse lapjába? így tett minden, de minden emberrel, így tett velem, és hiszed-e, hogy veled máskép fog tenni ? Magaszta!, égbe emel, (kivált ha szerény vagy pénzbeli követeléseidben) aztán pedig f... rúg, és azt kürtöli, hogy ő teremtett tégedet. Legjobb esetben ezt írja majd, mint most rám írta: Arany János egy idő óta nem szorult dicséretünkre ... azaz : emlékszel-e rá, hogy ránk voltál egyszer szorulva ? Meglehet, hogy csalódom, de nem hiszem, hogy csalódnám. Ö olyan, a milyen volt, s olyan lesz, a milyen most. írtam pedig mindezeket hideg vérrel és nem szenvedélyből, mert gyűlölségem, mint szerelmem, drága gyöngy, melyet nem vetek minden szemétre. Leveledet elvárom. Ölellek téged, nődet, gyermekeidet, mindnyájatokat, kedveseim! Igaz barátod : Petőfi Sándor.