Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

I. Magán-levelek

68 Petőfi-Könyvtár a könyvárus úgy akarja, mint magam. E szomorú epochában csak a mult emlékével táplálkozom. Be szép időket éltem azóta, hogy elváltunk, kedves öcsém! . . . Szatmárban egy olyan lyánykát ismertem meg, a milyen Párizsnak is sok volna, a George Sandok hazájának, nem pedig Szatmárnak, az ólmos fütykösök termőföldének. És én szeretem e lyánykát, és ő szeret engem, és mi boldogok vagyunk, és talán még boldogabbak is leszünk, mert meglehet, hogy mielőtt a most születendő év meghal, mi így fogjuk egymást szólitaní: „Hallod, kedves feleségem ?... Hallom, édes férjem." Ördög bújjék beléd, szeretett barátom, ha nem örülsz; mert én úgy megörültem, mikor azt olvastam leveledből, hogy ezer pengőt kaptál, mintha én kaptam volna két ezer pengőt. Te Soma! hátha mi még nagyszerű életet is élünk valaha, olyat, a milyenről sokszor álmadoztunk, tudod ? . . . Önkénytelenül keserű mosolyra fanyarodott ajkam. Neked, nem mondom, hogy ne lenne szép életed egykor; de nekem? soha ! Az alföld pusztáin barangol képzeletem, és nézi a délibábokat és reményeimet. Egyik oly kézzelfogható, mint másik. Isten veled, kedves barátom. Ha levelet irsz, csak Emich Gusztávhoz czimezd. Ölel hív barátod Petőfi.