Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

I. Magán-levelek

Petőfi levelei 61 barátom (remélem még annak nevezhetlek)" — ezt irtad pajtikám, és én tudtodra adom, hogy ezért kutyául boszankodtam. — Hát talán az hozott afféle gondolatokra, hogy levelet nem küldtem hozzád kocsiszámra? Oh ha a levélírás nálad a barátság mértéke, akkor én nem vagyok senki barátja, mert én nem tudok, nem akarok senkinek, nem vagyok képes irni! A levélírás több mint halál, több mint a kínpadok, hogy Vörösmartyként fejezzem ki magamat. És így, barátom, ezután se hizlald reményeidet e dologban, s mindamellett barátod vagyok és maradok oly mértékben, mint senkinek e világon, és ha Pestre jösz (quod Deus faxit), „agyonszoritlak egy öleléssel", mint Petőfi mondja Tompának. Van-e tájatokon előfizetési ív a verseimre, melyek a pesti novemberi vásárra kirohannak a nyomtatás alól a két magyar hazába? Már egy más munkám is ki van nyomva, s a jövő héten kapható lesz, czíme: „A helység kalapácsa", hősköltemény. — Tehát csak vadászsz, olvass, járj gyűlésekre s el ne feledd szeretni Petőfit. Tegnap irtam egy verset, a túlsó lapon olvashatod, ha akarod. Legenda. Megint panasz, stb. (1. Összes Művei III. k.)