Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

I. Magán-levelek

34 Petőfi-Könyvtár nak hivém ezen hirt, s reménylék. De végre megtudám, hogy bizonyos s változhatlan rendelet. Holnap, t. i. Május elsején, hagyja el az ezred Bregenczet. Nekünk azon parancsolat van hagyva, hogy két héttel előbb, mintsem az ezred, érjünk Zágrábba. E szerint még mintegy Június elejéig Graeczben maradunk. Az 1-ső, 2-ik és 3-ik Compánia menend Karlstadtba, s igy én is (az 1-ső Compániával). Horvátországban legfölebb 1 s V2 évig maradandunk, s onnan hihetőleg Olaszországba viend utunk Ha ez megtörténik, némikép feledem Tyrolt. Azonban még bizonytalan. — Ezek körülményeim. Mit mondjak önmagamról ? Most érzem, mi mélyen sülyedtem, leszállva a tudományok pályájáról, neveletlen, érzéketlen emberek körébe, s egy durva zsarnok körmei közé. Csak néha emel ki e pokolból a költészet, a mennyei, a malasztos. Oh, ha ezt keblemben nem hordanám : a kétségbeesés ölne meg! Egy hónapja már, hogy itt vagyok, s még igen keveset irtam ; de hogyan is irjak? a káplár, niihelyest tollat lát kezemben, lármáz, szitkozódik reám, s dolgot ad. Így vagyok, azonban nem csüggedek. Non, si male nunc, et olim sic erit. Mihelyt irhát tisztelt barátom, irjon, hogy még Graeczben találjon levele. Legyen boldog s ne felejtse Graecz, apr. 30-dikán 18^0. igaz barátját Petrovichot, s. k.