Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

III. Tábori levelek

legyzetek 241 ticusabb barátja" — kétségkívül joggal vágyott arra, hogy az első népképviseleti országgyűlésen mint a nép képviselője jelen legyen. De akkori költeményeiben már oly erős kifejezést adott köztársasági érzelmeinek, hogy ez sokat ártott neki a föllépésnél. Követválasztása történetét különben teljes világításba állítják a Bankos Károlyhoz és Bacsó Jánoshoz írt magán s a köv. fejezet nyilt levelei. — Arany győztes ellenfele Toperczer Ödön biharmegyei főjegyző lett — „akkor" mint Arany megjegyzi — „érdemes szabadelvű ember", kire leginkább a vidék oláh lakossága szavazott, Szalonta leginkább Aranyra. LXXV. Heckenast Gusztávhoz. Először: Irodalomtört. Közi. 1904. 507. 1. Eredeti kézirata a bécsi udv. könyvtárban : Autographen-Sammlung. — Nyáry Pálnak említett arczképe az Életképek 1848. II. k. 4. sz.-ban jelent meg. LXXVI. Bankos Károlyhoz. Először: Vasárnapi Újság, 1890. 27. sz. Az eredeti kézirat hasonmása: Ország-Világ, 1891. 32. sz. — Ugyané tárgyra vonatkozólag 1. alább a LXXXV1II. és a Nyilt levelek közt az V. sz. LXXVII. Arany Jánoshoz. Emich 100 pfrtja — az Életképek szerkesztéseért járt neki (Jókaival). — Az Aranytól vett kölcsönre ez megjegyzi: „Daczára tréfáinak, a 108 pengőt legelső alkalommal sietett megfizetni; általában igen lelkiismeretes volt ilyen esetekben." (Arany: Hátrahagyott Iratai. III. 163 4. I.) LXXVIII. Bacsó Jánoshoz. Először: Irodalomtört. Közi. 1898. 113—5. 1. Az eredeti kézirat hasonmása az Irodalomtört. Közi. id. h. A levél tartalmát v. ö. a Bankos Károlyhoz intézett LXXXVI. sz. levéllel. — Szeles, Nagy Károly segédje. LXXIX. Arany Jánoshoz — „Rá kilencz embert . . ." t. i. a minisztereket, kiknek működésével már hónapok óta nem volt megelégedve. Ekkori hangulatát, elkeseredését legjobban mutatja az Apostol cz. túlzottan színezett anarchikus elbeszélő költeménye, melynek hősében több tekintetben magát rajzolta. Elkeseredett hangulatára vonatkozólag 1. a köv. LXXX. sz. levelet is. Petófi-Könyvtár. XXIII. 16