Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

Bevezetés Dr. Badics Ferencztől

20 Petőfi-Könyvtár bámulattal köszöntve a költőt, kinek „rögtön egész koszorút kell adni", míg „más csak levelenként kapja a borostyánt". Arany hasonló elragadtatással felel, mert boldoggá teszi a jutalomdíj gazdag „ráadása", a Petőfi barátsága. Ezzel indul meg köztük az a meleg s mindvégig zavartalan barátság, mely még bensőbbé lett, mikor egymást június első hetében s Petőfi esküvője után — személyesen is megismerték. Egyéniségök, természetük különböző volt: Aranyt szelídség, higgadtság, szinte öreges nyugalom és túlságos szerénység, Petőfit hevesség, lobogó tüz, szinte erőszakos tettvágy és követelő önérzet jellemezte ; amaz az epikának, emez a lyrának volt leghivatottabb müvelője. Költészetük mintegy kiegészítette, jellemök ellentétessége még vonzotta egymást, irányuk közössége s leikök nemessége pedig a legszorosabban egyesítette. Levelezésök, mely együtt jelent meg Arany Hátrahagyott Iratai III. kötetében, de csupán Petőfinek gyűjteményünkben levő 34 levele is a legmélyebb bepillantást engedi a két költő s az utóbbiak különösen Petőfi lelkületébe. Míg más barátjához intézett levele legtöbbnyire közlő