Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

II. Nyílt levelek

198 Petőfi-Könyvtár II. Nyilt levél Vahot Imréhez. Kedves Imrém ! Gömör egyik kellemes völgyében irom e sorokat K. R. uj barátom házánál, kinek vendégszeretete előtted is ösmeretes. Mostanában nem igen csinálok verseket, miből az következik, vagyis mi annak az eredménye, hogy pompásan folynak napjaim. Akkor szoktam legdühösebben dolgozni, ha roszúl van dolgom Egyébiránt van elég kész versem, sőt volt még Pestről eljöttemkur is annyi, mennyi egy esztendőre is sok lesz, ennélfogva lapod nem szenved e részben fogyatkozást. Ad vocem vers! a Hirlapi méh csak dehonestálgat engem példás fáradhatatlansággal. Nem bánom; írjak oly hitvány verset, mint az egyszeri, úgynevezett csodaszép költemény volt: ha bánom. Ismerem azt a szennyes inditóokot, melynél fogva a Hirlapi méh nekem-nekem esik; s hogy ezt teszi, nem csodálkozom, miután tudom: ki az a derék bogár. Az is felötlött, hogy a Hirlapi méh azon irőkat különösen kiemeli s magasztalja, kik az egykori Regélőben léptek föl. Tudod honnan van ez? én tudom. A Honderű kritikusa meg a fölött lamentál, hogy nem akarok tanácsokat elfogadni. Már ebben igaza van. Biz én nekem nem minden ember tanácsa kell, olyan simplex fráteré éppen nem, mint ő, ki „a régi jó Gvadányi" czimű versemet — per deos