Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

Bevezetés Dr. Badics Ferencztől

16 Petőfi-Könyvtár zásban meggyőződjünk. Igen korán (üti jegyzetei szerint már Aszódon) kezdett verseket írni; 1838-ban, alig tizenhat éves korában, már munkás tagja a selmeczi irodalmi társaságnak: szaval, olvas (nyilván költeményeket) s kigúnyolja gazdájának sületlen verseit; 1840-ben a katonaság nehéz igája alatt a költészet — „a mennyei, a malasztos" — vigasztalja: „Oh, ha ezt keblemben nem hordanám, a kétségbeesés ölne meg!" 1842-ben Pápáról már az Athenaeum szerkesztőjének, a szigorú Bajzának küldi költeményeit, ha „érdemesek a megjelenésre", a képző-társulatban pedig dicséretet és jutalmat nyer munkáival. Már érzi tehetségét, tudja, hogy „nem lesz középszerű ember"; czélja „nemcsak a mindennapi kenyér keresése, hanem magasabbra törekszik": „művész és költő" akar lenni. A megélhetés gondján kivül vágya is viszi a színpadra; így barangol 1843-ban, de folyvást ír s egyre küldözi költeményeit Bajzának, a legnagyobb szigorúságot kérve tőle a megválogatásban. Bajza felismervén Petőfi nagy tehetségét, nemcsak verseit közli, hanem hogy a színészi pályán haladhasson,