Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

I. Magán-levelek

166 Petőfi-Könyvtár XCIII Arany Jánoshoz. (27) Dhebreczen (á la Szalontha), januárius 7. 1849. Kedves Jánoskám, te nagy papirosra irtál nekem én még nagyobbra irok, te keveset irtál, én még kevesebbet irok. Nem is reméltem, hogy valaha még irunk egymásnak, mert már bizonyosnak hittem, hogy Windischgraetz elcsípett Pesten s besorozott cserepárnak. Hál' istennek, nem úgy történt. A haza elveszett ugyan, de te legalább megmaradtál. Bizony, ad vocem kapanyél, kedves barátom, kutttttyául vagyunk ... de ne búsulj, én még élek, s kardomat még nem húztam ki hüvelyéből, és ki fogom húzni, s ki tudja, kardommal együtt mit húzok ki a hüvelyből, milyen diadalmak fognak ragyogni e kard élén ! De mielőtt hazámat menteném meg, meg kell mentenem családomat, és ezt a ti segítségtek nélkül talán nem tehetem. Azért figyelj. Nem kérlek, mert ha barátom vagy, kérelem nélKül is teljesíted, a mi tőled telik, ha barátom nem vagy, kérelmemre sem fogsz tenni semmit, és én nem csak hiszem, de tudom, hogy barátom vagy, tehát minden kérelem nélkül előadom szándékomat. Feleségemet, mihelyt egy kicsit fölépül, gyermekével együtt hozzád szállítom jobb idők bekövetkeztéig, bízván őket a ti gondjaitokra. És ebben úgy hiszem semmi nehézség sincs, ez megtörténhetik, de a fődolog az, a mi következik. Nekem, meglehet, hogy távoznom kell, s nem tudom mikor ? tán ha ma nem, hol-