Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

I. Magán-levelek

Petőfi levelei 163 Debreczenben vagyok". Bejöttem Erdődrül perepútyostul, mert a környékbeli oláhok nagyon szerelmesen mosolyognak az odavaló magtárra és pinczére, s én nem akartam, hogy családom útjokban legyen ; különben emberhúsra is nagy gusztusuk jött, eltanulták a szatmármegyei nemzetőröktől és önkénytesektül, kik Urbán emberein oly diadalmat vívtak ki ma egy hete, hogy Dézsnél el kezdtek futni „s a Tiszáig meg sem álltak", noha csak tizenötezeren voltak, amazok pedig legalább is hétszázan. És ezt, barátom, ne vedd nagyitásnak, bernátgazsiféle hyperbolának, hanem vedd betűszerinti igazságnak, és kaczagj a megbolondulásig, mint én tettem, mert erre ilyen alkalmad több nem volt és nem lesz, hidd el nekem. De én tennap este értem Debreczenbe, ma reggeliül estig lótottam-futottam, s most nem azért fogtam tollat, hogy satyrico-philosopho-politizáljak, hanem csak azt akarom tudtodra adni, hogy ezentúl ide írj, vagy üsse mennykő a leveledet, jőj magad helyette Óhajtva óhajtom látni cserfakoszorús füleidet, aztán meg a keres7.tfiatok vagy lyányotok is meg lesz 15-ke táján Komámasszony is bejöhetne, mert komádasszony igen-igen szeretné, ha bejönne, hát jöjjön be, az isten áldja meg. Hallgasd meg kérelmemet, Jánoskám, te szende bivaly! s akkor a többit szóval mondja el hőstetteid bámulatában nyakig úszó barátod Petőfi Sándor. Czim: Az én kedves komámnak Arany Nepomuk Jánosnak. Nagy-Várad. Szalontán. 11*