Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

I. Magán-levelek

148 Petőfi-Könyvtár a Pesti Hírlapban s egyéb lapokban megjelent, mellyben előadom, hogy Nagy Károly gyáván hátrált. Más nap azon hír terjedt, hogy már kész elfogadni a párbajt, s én — túlságos lovagiasságból — azonnal küldtem secundansaimat az övéhez, Szeleshez, ki a kihívott nevében kijelenté, hogy ez kész vívni karddal, mibe secundansaim nem egyeztek bele, ajánlván a párbaj szabályaival megegyezőleg a pisztolyt, mint erősebb fegyvert. Én nem akartam puszta parádét, puszta kardpengetést vagy legfölebb néhány karczolást, én koczkára akartam tenni életemet azon remény fejében, hogy lelövöm azt a silány fattyút, ki vakmerő volt olly veszettkutya módon nekem rohanni .... de, a ki néhány nap előtt azon hetvenkedő phrasissal ijesztett a közönség előtt, nyomorúságosan visszahökkent a pisztoly előtt. És ennyiből áll az egész affaire. Én eleget tettem magam iránti kötelességemnek, ő pedig szép mellékneveit a gyávával szaporította. Hogy föl nem pofoztam, annak köszönheti, mert nem akarom tenyeremet bemocskolni piszkos pofájával . . . . a mit mások tesznek vele, ahhoz semmi közöm, én senkit se nem csillapítok, se nem ingerlek ellene. — A ki ennyit mond ez ügyről, mint én mondtam, az igazat beszél, a ki kevesebbet vagy többet mond, annak ne higy, mert hazudik. — Végre a mi a követséget illeti, annak megnyerése végett soha és sehol egy lépést sem teszek többé ez életben ... ha széles e hazában egyetlen egy kerületnek sem lesz annyi becsületérzése vagy