Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

I. Magán-levelek

146 Petőfi-Könyvtár LXXVIII. Bacsó Jánoshoz. (2) Pest, július 16. 1848. Barátom Jancsi! Nem szeretem a levélírást, nem is igen érek rá a levélírásra, azonfölül épen ma adtam postára egy hozzád szóló levelemet; mindezek daczára sem hagyhatom felelet nélkül most kapott leveledet. Mi annak első részét illeti, sok hamis állítás között sok igazat mondasz. Igaz, hogy ollyan a nép, a millyennek te rajzolod, de csalatkozol abban, ha hiszed, hogy én valami ideális testületnek képzelem, nem, barátom, én egy szikrával sem képzelem különbnek, mint a millyennek lenni te állítod, de életem főtörekvése az, hogy ollyan ne maradjon, a millyen jelenleg. Sokan a nép nemesítését, művelését sysiphusi munkának tartják; én nem ; s épen azért van erőm csüggedetlenül küzdeni az ő érdekében, s ha én nem érném meg a boldogabb szebb időt, megéri más, s enyészszék el bár az óriási munkában az én fáradozásim nyomdoka, ne említsék bár az én nevemet a népregeneratorok nevei között, azért én boldogan halok meg azon öntudattal, hogy lelkemből is cseppent egy harmat azon szentelt vízbe, melly az emberiséget újonnan meg fogja keresztelni. — Leveled második részét a párbajt illetőleg, attól én nem kevésbbé undorodom vagy is nem tartom kisebb bolondságnak, esztelenség-