Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

I. Magán-levelek

Petőfi levelei 143 kiállók, annak élethalálra kell mennie, mert a párbaj nem tréfa; csak azzal vivők meg, a ki ugy megsért, mint az a nyomorék, hogy aztán oly passióval süthessem rá fegyveremet, mint a feléin közelgő veszett kutyára. De elég erről ennyi, ezt sem érdemelte, hogy eddig vesződtem vele, oly emberrel, kiről a gyalázatot az özönviz és az örökkévalóság sem mossa le. Hanem igaz, még egyet: a követek nem ismerik őt személyesen, csak az én leírásom után, s most mindenik fél a gyűlésen magas barna emberrel ülni egy padon, attól tartva, hogy hátha az azon bélyegzett ember. — A tennapi gyűlésben neveztek három tagot a követek közül, kik hozzátok mennek vizsgálat végett: Asztalos Pál, Besze János, Bónis Samu. Nagyon meg vagyok elégedve velők, majd napfényre hozzák ezek az igazságot; csak te is szólítsd vagy szólítasd föl az illetőket a nép közül, hogy a szükséges tanúságot letegyék, s magad is állj elé aztán, mint tanú. Ha Nagy Károlyból a becsületérzés legutósó szikrája is ki nem lobbant volna, e vizsgálatra már nem is lenne szükség, itt hagyná Pestet nyakrafőre és örökre, mert itt akárhová fordul, azt várhatja, hogy szembe köpik vagy megpofozzák, a nélkül, hogy valaha elégtétellel tartoznék neki az, ki valamely csúfját követ el rajta. Isten veled! ha feljösz elvárlak, őszinte barátod Petőfi Sándor. Megírtam ugy-e, hogy ne bántsanak, mert végre