Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

I. Magán-levelek

Petőfi levelei 125 hogy lesz belőled valami. Én most Lehel-1 írom elbeszélő költeményben, röviden, de egész életét Ázsiából az akasztófáig, olyan nyolcz soros alexandrinusokban, mint a te Schedeled vagy Toldid. Ez a Schedel, ez a Schedel, ez engemet agyonüldöz ! . . . Ma este (most éjszaka van) Egressy Gáboréktól igen jó lágy czipót kaptunk; gyere föl Jankó, neked is adunk belőle. De milyen rosz ez a toll, azt csak az képzelheti, a ki ezt az írást látja, a melyet vele teszek; a földhöz is vágom mingyár.... Bújj el, Jankó, mert háború lesz, már itt van a szomszédban, Olaszországban ... de szeretnélek lóháton látni avval a pörge kalapoddal. Úgy igaz! rendelj valami alkalmatosságot, mert valami paksaméta van itt a számodra; és én nem tudom kitől van és mi van benne ? írd meg, ki által és míképen küldjem el. De nem, ne írd meg; én addig ki nem adom, míg magad el nem jösz érte ... Ez jó gondolat. Az egész levelemben alkalmasint a legjobb. De már nem birok ezzel az istenverte tollal! tisztelet, csókolat jobbra balra, a legnagyobbtól a legkisebbig! — Leveledet minden pillanatban várom; sőt várjuk! Imádandó barátod P. S.