Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

I. Magán-levelek

Petőfi levelei 121 Panni. Isten látja lelkemet, nem irigységből beszélek, nem is kárörömből.., de ő velem akart versenyezni és olyat bukott, a milyet csak a Rotschild-ház volna képes bukni, noha az én Marcsám is csak, a mint Miska mondta Adorján Bódinak „nagyon középszerű". Meglásd, Tompát a versenyzés öli meg; ő velem akar minden áron futtatni, adja isten, hogy elhagyjon, de attól tartok, hogy megszakad. Vahot Imre engem akar vele ellensúlyozni lapjában, a Szemle rovásomra dicsérte őt. Gömör vármegye Európa csillagának tartja... és a szegény Miska... bizony isten, sajnálom. Nevetséges és kisszerű minden irodalmi versenyzés. Én soha sem mondtam, hogy ez meg ez eddig fut, tehát én egy mértfölddel még tovább nyargalok; hanem föltettem, hogy eddig s eddig megyek, ha mehetek, a többivel aztán nem gondolok, nem nézek sem jobbra, sem balra, Vége van annak, kit csak a versenyzési vágy kerget, s nem lelke viharja ragadja! — Szeretném, ha ezt szóról szóra megírnád neki; én nem teszem, mert Jókainak azt irta, hogy „ha Petőfi ír neki néhány sort,ő is ír Petőfinek néhány sort". Köszönöm szépen. — Kegyelmetek pedig a mennybeli atya áldja meg ezen új esztendőben minden testi lelki áldással, a mi francziául így hangzik: legyetek oly boldogok, mint mi vagyunk. És ha ezt nem teljesíti az isten, hát én vele az első alkalommal élet-halálra duellálok. Tisztelünk, csókolunk benneteket sorra! s vagyok és maradok A ki tavaly voltam.