Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

I. Magán-levelek

118 Petőfi-Könyvtár alkalmasint lábad fejére tekerted, a kapczádat pedig elküldted levél gyanánt hozzám. Az valóban kapcza-levél volt. Üdvözlégy, Hunniának második... meghasonlott kedélye ! Hogy meg nem dögönyözlek, csak annak köszönheted, hogy nem vagyok király, s így nincs elég hosszú (egészen Szalontáig érő) kezem. De hisz elkaplak én még valahol ebben az életben, s akkor fogadom, hogy eposz helyet elegiát zengesz. Utazásunk vígan és szerencsésen ment végbe, mert kettőnknek összevéve is csak valami hatvan oldalbordánkat törte-zúzta össze Túr környékének regényes utja, s utána a feleségem csak három hétig köhögött, s a melle sem repedt szét bele, pedig közel járt hozzá, szegényke. Én pedig a minapában nemcsak a láng lelkű, hanem egyszersmind láng torkú Petőfi voltam ... t. i. irtóztató torokgyuladásom volt. De csak egy hétig tartott. Bagatelle! s most már mind a ketten épek vagyunk, mint a makk. Úgy, igaz! egy anekdotán, melyet tőled hallottunk, a feleségem égbe kiáltólag töri fejét, és nem jut eszébe. írd meg, ha emlékszel rá; az ebédnél mondtad el, de nem a tentáróh melyet a paraszt megivott. Remélem, sőt hiszem, hogy legközelebbi leveledben, szánva-bánva bűnödet ostoba persvasiódat illetőleg a nem-verselhetés tárgyában, azt fogod írni, hogy már mind Murány Ostromá-va\ mind Toldi Estéjé-xe 1 fikszomfertig vagy. Ezt elvárom, s ezzel berekesztem levelemet. Minthogy oly sokáig várakoztattalak, tehát kárpótlásul iparkodtam minél rövidebbre szabni levelemet-