Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Péterfy Tamás: Petőfi regék

96 Petőfi-Könyvtár Veres Nyika biztatta, hogy a jelentkezőket oda teszik, ahová kívánják. Igaz az is, hogy ha felismernék valamikép: menten kibujtatják — nemcsak a honvédmundérból, hanem a bőrükből is !... így esett, hogy az ország legveszedelmesebb két haramiája beállott a honvédek közé s már a negyedik héten, a segesvári csata után olyan ügyesen ellopták Petőfit, hogy valóban becsületére vált volna a világ összes haramia vezéreinek. Az a néhány ezer ember mind személyesen ismerte a különös ruházatú Petőfit, de azért senki sem látta a szöktetést. Ez rablószemfényvesztés volt, mert már egy haramia is szemfényvesztő, hát kettő? Egy nagy seregből hozták ki Petőfit, oly észrevétlenül, hogy soha senki se tudott Petőfi eltűnéséről bizonyosat mondani, mert nem láthatta senki! . . . Ugy történt, hogy két honvédruhába bujt rabló, mikor Petőfi a kozákok üldözése elől menekült, a Küküllő hidjánál hirtelen megragadták a ló kantárszárát s levezették a folyó széléhez. Gyorsan leszállították lováról, mintha el akarnák rejteni a kis nádasban és a folyó szélénél kikötött csónak kötelét elvágva, felborították a csónakot a sekély vízben. Majd a felborult csónak alá bújtak, mint valami buvárharang alá, mely csendesen úszott a vizzel lefelé. Mindez oly hirtelen történt a nádas között, hogy azt senki sem láthatta. De azután sem gyanították, hogy azalatt a kis felfordult lélekvesztő halászóteknő alatt három ember a vizben térdig járva menekülhet.