Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Péterfy Tamás: Petőfi regék

88 Petőfi-Könyvtár elébb a kopasz Nemere csúcsáról letekint szép hazánk vidékeire. Elmereng messze falvak és városok látásán. Aztán, ha megpihent, tovább megyen. Elébb kelet felé. Majd délre haliad szellemszárnyakon. A Lakócza tetőn újra pihenőt tart, de onnan is elszáll és tovább bujdosik. Akik látták tovavonulni szellemalakját kisérties fehér hajával, a szivük megrázkódott a fájdalom miatt. És ahol elhaladt az elvarázsolt költő, megcsókolják a lábnyomait s leborulva imádkoznak mindannyiszor, hogy fájdalmat ne okozzanak Petőfinek — a Kárpátok bujdosó szellemének.