Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Péterfy Tamás: Petőfi regék

82 Petőfi-Könyvtár A székely ember hallgatag. Vezetőnk sem igen beszélt az uton, de gondom vala, hogy egy-két pohár borral kedvét találjam. És hogy vándor krónikásokkal tudta magát, hát bizalmasabb lett egypár ropogós székely góbéságom elmondása után. Aztán feltarisznyáit Málnássy bácsi, a fürdőtulajdonos tiszttartója és rövidesen tovább mentünk kelet felé. A fürdőn túl már elhagytuk az utat. Gyalogösvényen lépegettünk tova. Az ösvény egy árokparton kanyargott a zöld lombsátrak között fölfelé. Az árokban csermely csörtetett le a bérczekről, vizéről könnyen felismertük, hogy borvizforrásokból ered, mert rozsdás iszapot rakott le az árok fenekén elszórt kövekre. A kanyargó ösvény minden fordulójánál ujabb tájkép tárult elénk. A felső részeken fenyvesekkel borított bérezek lánczolata hivogatólag intett. Itt az erdő csendes magányában az erdőkerülő székely atyafi otthonasabb lett. Beszélt sok és szép dolgokról, csodás esetekről, amik a közeli bérezek titkos rejtelmei. Elbeszélte a juhászok történetét. Két testvér őrizte a nyájat, aztán egyszer az egyik testvér ledobta a másikat egy magas szikláról, hogy azután a juhesorda neki maradjon. De a juhok mind a letaszított gazdájuk után ugráltak és ott vesztek a meredek szikla alatt . . . Elbeszélte a fehér leány csodás megjelenését, akiről mindig tüzet jósoltak, de be is következett