Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Baróti Lajos: Petőfi a ponyván és a népirodalomban

64 Petőfi-Könyvtár A szabadság megváltó igazság emlékeül Petőfi halálának 50-ik évfordulójára. Irta: Szécsényi Szabó Mózes, az igaz dalnok a természetben. Már a 16 oldalas füzet sokatmondó czime is elárulja, hogy Hazafi Veray Jánosnak valamelyik bomlott agyú versenytársa Írhatta. Sőt a versek némelyike még a Hazafi Veray János rimelményeinek színvonalára sem emelkedik. Pedig hát a szerző szentül meg van győződve költői tehetségéről, külömben nem mondaná egyik versében: Vigyétek el hiremet messze, Hogy minden száj nevemet hirdesse. A tizenhárom versezet közül egyébként csak kettő foglalkozik Petőfivel. Egyik .Az utolsó harczmező", mely így kezdődik : A bércztetőn Petőfi megpihen, Kit ostoroztak, míg éle, szüntelen Fájdalommal hanyatlik a sirba, Ott pihen még a multak árnyába. Széjjel törik a nemzet nagy pora, A nemzeti szél ide-oda szórja . . . Majd így folytatja: Júliáját számadásra hija, Tőle kérdez egy szót a nemzet nagy fia. A női sziv alatt kigyó lappangása Petőfit kergette a csaták zajába ... Felszáguldó paripán a zúgó vérmezőn Huszonhat évében eltemeté röktön.