Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Baróti Lajos: Petőfi a ponyván és a népirodalomban

60 Petőti-Könyvtár — Isten ! Nincs mit keresnem a földön. Enyéim fent vannak mennyedben, hazám szabad, nincs érte mit tennem. Lelkemben mély gyász van, nekem csak egy gyógyulásom lehet: az örök nyugalom. Engedj bajtársaimmal egy síkon, hazám édes földjében nyugodnom és bocsásd lelkemet magad elé, hogy meglássam ott Júliámat és fiamat! E szavak után szivébe döfte kardját. Iléna sírba tette és elföldelte. Aztán bevette a mérget, melyet gyűrűjének köve alatt hordott, s ő is elköltözött az imádott férfiú után. Petőfi életének regényes leírásával párhuzamosan egy másik családnak hajmeresztő kalandokban nem kevésbbé bővelkedő történetét meséli el a szerző. A kettő között a Milovics-féle végrendelet az egyetlen kapocs, melyet Petőfi át akar adni annak, akit jogosan megillet; de a szerzőnek van rá gondja, hogy ezt csak évtizedek múlva tehesse. Ily módon alkalma van a legképtelenebb kalandok hosszú lánczolatának elmesélésére, melyeken keresztül a főszereplők — jobban mondva: áldozatok — Milovicsné, a leánya, a gonosz Iván és Petőfi, — akikhez később még a két nő vőlegénye és Petőfi felesége csatlakozik, — egymást nyomon kergetik; de persze el nem érik, csak mikor a szerző már végképen kimerül a leghihetetlenebb kalandok leírásában. Egy izben például Petőfi maga utasítja útba Milovicsnét, nem is sejtvén, hogy barátjának özvegyével beszél, akit már oly régóta keres. Elválnak tehát egymástól anélkül, hogy