Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Baróti Lajos: Petőfi a ponyván és a népirodalomban

48 Petőti-Könyvtár Amint a kozákok elvágtattak, a közeli bokrok mögül oda rohant Petőfihez egy székely legény s kimosta sebeit, miközben örömmel vette észre, hogy még él. Fölvette hatalmas karjaira és futva vitte az erdőbe atyjához, aki erdész volt. Itt levetkőztette és ágyba fektette Petőfit, aztán magára öltötte Petőfi ruháit s visszatért a csatatérre, hogy bosszút álljon Petőfiért. Ezalatt Petőfi megtámadói visszafordultak az uton, hogy a csapathoz csatlakozzanak. Közel ahhoz a helyhez, ahol az imént leszúrták Petőfit, meglátják az ő ruhájába bujt székely legényt. Rajta ütöttek és perez alatt leszúrták őt is. Voltak, akik látták, mikor Petőfire támadtak a kozákok s levágták. Voltak mások, akik másnap ott látták a székely fiút Petőfi ruhájában heverni. Volt, aki látta, mikor a muszkák a fehértemplomi mezőn a közös sirba dobták a hullákat, s látta, hogy a Petőfi ruhájában levő székelyt is beledobták. így keletkezett a hir, hogy Petőfi elesett és eltemették a közös sirba. Ezalatt az erdő sűrűjében gondosan ápolta az erdész a nagy költőt, aki lassankint fölépült, csakhogy elvesztette emlékezőtehetségét s így nem tudta megmondani ápolójának, hogy kicsoda. Egy vadászkaland azonban visszaadta emlékezőtehetségét. Petőfi ugyanis rá lőtt egy medvére, de csak könnyű sebet ejtett rajta. A medve két