Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Baróti Lajos: Petőfi a ponyván és a népirodalomban

46 Petőti-Könyvtár — Állj! vigyázz ! — csendül meg Petőfi parancsszava. — A tüzérség előre! Munkához! Mi pedig nem mozdulunk innen, bármi történjék is, mig a temetésnek nincs vége." Petőfi ezután Sepsi-Szent-Györgyig nyomul előre s rendbe szedi seregét, hogy illőképen fogadhassa az oroszokat. De a túlerős ellenség elől kénytelen meghátrálni. Hogy mindazáltal mennyire bizott Bem a Petőfi hadvezéri tehetségében, mutatja, hogy midőn ő maga Moldvába tört, Petőfinek, a fiatal őrnagynak adta át a sereg vezényletét. Sőt ami legérdekesebb a dologban, a Bem hadtestében levő ezredesek és alezredesek közül senkinek se jut eszébe ezért a súlyos és megalázó mellőzésért neheztelni. A szerencsétlen segesvári ütközet végét szakítja — habár csak egyelőre — hadvezéri pályájának. „A vesztett csata után Petőfi is menekülni igyekszik. Ámde négy kozák, aki észrevette őt, megszorítja lovát és utána iramodik. Petőfi meglátja őket. Ne lásson a kozák magyart futni, — mondja magában, megáll s szembefordul velük. Petőfi neki vág bátran az elsőnek, de a mögötte jövő felfogja a csapást Ellenben a kozák kardja lesújt Petőfi fejére. Még csak meg se szédül. A következő pillanatban Petőfi egy második csapással ketté hasitja a kozák fejét. A kozák felordít! De a következő pillanatban a másik kozák megbosszulja társát és teljes erejével oldalról döfi beléje dzsidáját. Petőfi elesett."