Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Baróti Lajos: Petőfi a ponyván és a népirodalomban

44 Petőti-Könyvtár bennünket boldogtalanokká, elszakítani sziveinket oltárainkról, megfertőzni nőinket, megszeplősíteni leányainkat, leölni tisztes öregeinket, felmészárolni szeretett kisdedeinket, elrabolni minden vagyonunkat, hanem czélja e vad ellenségnek, rablánczra fűzve magával ragadni e hon népéből minél többet, hogy elvigye magával a rabság legkínosabbikába, hol nyögéseire hasogató korbácFütések, panaszaira rablánczainak súlyosbítása a felelet. Isten, ki a jóságnak és igazságnak Istene vagy, hallgasd meg könyörgésünket! Mentsd meg hazánkat e vad ellenségtől, áldd meg, mint eddig megáldád fegyvereinket győzelemmel, hogy így messze űzve őket hazánk határaitól, a szelid béke boldogító keblén áldjuk és magasztaljuk szent nevedet. Hallgasd meg, atyánk, Mindenható Istenünk! Magyarok Istene! Ámen!" Lám, lám, ha Petőfi nem a versírásra adja fejét, kitűnő prédikátor válhatott volna belőle! No de ha lelkész nem, hát kitűnő hadvezér lett a kicsapott színész poétából s ez is valami! Hogy milyen hidegvérű katona volt, mutatja a következő eset. Lüders abban a kecsegtető reményben, hogy a székely önvédelmi harcznak vége, Nagyszeben felé indul. Előcsapatai már Sárkány vidékén száguldoznak, mikor hallja, hogy az egész Háromszék újólag fegyverben áll s a menekült székelység Petőfi Sándor vezetése alatt Brassó felé közeledik.