Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Baróti Lajos: Petőfi a ponyván és a népirodalomban

Petőfi a ponyván és a népirodalomban 37 én vagyok parancsnoka. Azért vagyunk itt, hogy önt elfogjuk. Egy földije táborunkba jött és fölfedezte, hogy ön ez uton fog Debreczenbe menni. De én egy magát magyarnak valló embertől oly galádságnak tartottam Petőfi elárulását, hogy a határozott parancs ellenére cselekszem, a szakaszt bent hagytam a hegynyilásban és az ön elhaladását nem látom meg; de óvakodás czéljából közöltem ezt önnel! Erre katonásan tisztelgett és intett Petőfinek, hogy tovább mehet." Petőfi tehát újra kimenekült a csapdából. Csakhogy Petőfi a harcztéren is minduntalan halálos veszedelemben forgott. „Petőfi visszatérése után még vakmerőbb harczos lett. Ahol a legrémesebben zúgtak a golyók, Petőfi ott járt. Egy nap Petőfit egy szakasz élén az ellenség annyira megszorította, hogy 40 emberből csak Petőfi és nyolcz közlegény maradt meg. Bem végre is megsokalta a dolgot s hivatta a költőt. — Petőfi, önnek ezennel megtiltom, hogy a harcz tüzében részt vegyen. Megtiltom önnek, hogy oly vakmerőn rohanjon a halál torkába. Ha legderekabb honvédem elesik, kerül ebből az országból helyette még derekabb; de ha az én kedves Petőfim találna elesni, senki sem pótolhatná a világon ! A következő napon Bem rendeletére a tábori