Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Baróti Lajos: Petőfi a ponyván és a népirodalomban

34 Petőti-Könyvtár Estére Petőfi karjai közé szoríthatta kedves feleségét." Mégis csak szerencsés ember volt az a Petőfi, hogy ennyi halálos veszedelemből ép bőrrel tudott kiszabadulni! Szerencsésen elhelyezte Debreczenben feleségét s aztán visszatért ezredéhez. Az országnyugati részéről szomorú hirekérkeztek, amelyek leverő hatással voltak a hadseregre. „Egy tiszttársa fölkereste egy este Petőfit s így szólt: — Sándor, seregünkben is terjed a lehangoltság, pedig legközelebb tűzbe kell vinnünk a fiukat. Hát önts te lelket beléjük!" Petőfi másnap reggelre megírta a „Csatadal"-t. „Ez a vers mondhatatlan hatást gyakorolt a seregre, mindenütt mintha egyszerre új élet szállotta volna meg az egész országot. Gyújtó hatással volt mindenkire. Még a félholtat is fegyverre keltette és vakmerőbbé, rettenthetetlenné tette a katonákat." E közben történt, hogy Petőfi tábornoka egy közlegénynyel igaztalanul bánt. A közlegény Petőfihez fordult panaszával. — Ha van ember a földön, — szólt a legény, aki szólni mer a tábornok úrnak egy szegény emberért, az csak a százados úr lehet, az ország szeretett Petőfije. Petőfi el is ment a tábornokhoz és pártjára kelt a legénynek.