Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Péterfy Tamás: Petőfi regék

Péterfy Tamás: Petőfi regék 105 Manassé rövid ideig maradt otthon. Nehogy megtudjak a faluban az érkezését, még azon az éjjelen elhagyta a malomházat. Megtisztogatta a sebesült tiszt ruháit. Magára vette és visszasietett a táborba a sötét éjhomály védelme alatt s a paripának sem sok ideje volt pihenni, mert azon nyargalt el Segesvár irányában. Az öreg molnár csak három hét múlva hallotta meg az első szót a beteg ajkairól. Azt kérdezte, hogy : hol vagyok ? Elmondotta az öreg molnár az esetet. Azt is, hogy a fia nem jött vissza azóta, pedig a harcz lezajlott, mert három hét mult el a látogatás óta. A beteg tiszt szomorúan hallgatta, de nem hitte, hogy három hétig nem tudott a világról. Megitta a meleg tejet és mikor párnáiról fel akart emelkedni, újra visszaesett. Nem birta a gyöngeség miatt a fejét sem. Könnyes szemekkel ismét elaludt, de három hónapig tartott a második álma. Azalatt minden nap meleg tejet öntött a szájába az öreg molnár. Ilyen csodás elgyöngülést okozott a sok vérvesztés. Mikor felébredt a második hosszú álomból, akkor az öreg molnár már úgy siratta a fiát, mint a halottat. Halálhírét hozták a csatatérről. Enni és inni kért a beteg. Azután az öreg molnárt vigasztalta, hogy ne busuljon, mert itt van ő. Fogadja fel Manassé helyett fiának! Nevezze őt Manassénak. Az öreg megkérdezte a beteg tiszt nevét, az