Lenkei Henrik: Petőfi könyvtár 21. Petőfi és a természet (1910)

II. A természet a magyar költészetben

Petőfi és a természet 57 szem, mely könyiijében érző szív után tekint és a részvét lágy ölében édes nyugtot lel megint". Az egyes részletekben teljesen régi nyomokon halad, csupa általános vonások, de a végén mégis szubjektív vonatkoztatást alkalmaz, mely melegséget önt a gyenge hangulatú felsorolásba. Látnivaló, hogy általában a természet szerepeltetése a mi költészetünkben inkább csak eszköz volt, mintsem czél. Nagyjában szobaköltészet volt a mi természetköltészetünk. Erő és hév nélkül, mélység és önállóság híjával. Mindenesetre örülnünk kell, hogy legalább e század elejétől kezdve a nevezett költőcsapat utat tört Petőfinek. A többiekre nézve pedig Toldy Ferencz panaszát (Beszéd szépirodalmunk ügyében 1843), hogy mért nem talál nálunk a Thomson-, Haller- s Kleist-féle irány behatóbb művelőkre, inkább dicséretnek, mint gáncsnak vehetjük. Annyira mégsem vesztették el egészséges müizlésüket!