Lenkei Henrik: Petőfi könyvtár 21. Petőfi és a természet (1910)

I. A természetfelfogás változásai

28 Petőfi-Könyvtár ragadja". Ö azonban nem volt annyira természetes, mint Burns, csak az akart lenni. Ez okból igen gyakran túljózan, laposan bölcselkedő s nélkülözvén a költői kedélyt, természetköltészete legtöbbször kirívóan czélzatos. Coleridge, ki a panteista Spinozához járt iskolába, már erősebb képzeletű s igazabb érzésű, s a természetet, kivált a tengert, gazdag bölcseleti eszmékkel kapcsolatban tünteti fel, míg Southey, bár szétfolyó képekben, a keleti vidék összes pazar fényét átülteti az angol költészetbe s először értékesiti a tudósok által ez időben, William Jones által Angliában és Schlegel Frigyes által Németországban fölfedezett indiai irodalmat, mely felé ugyancsak a természet iránt felébredt érdek térité a közfigyelmet. Az indus hit szerint az isteni Brahma minden egyes lényt áthat s ezért mindegyiknek magában s a másikhoz viszonyítva meg van az értéke s jelentősége. Ez a felfogás kútforrása annak a természetszeretetnek, mely minden költői munkájokban, még az ennek kifejezésére legkevésbé alkalmas drámában is élénken, gyakran nagyon is széles terjedelemben nyilatkozik. S mivel a nyugateurópai irodalomban felébredt természetszeretet önkényt ezen felfogáshoz mint hozzá legrokonabbhoz fordult s belőle szivta erősitő táplálékát, kissé meg kell állapodnunk ennek nyilvánulásainál. Kivált a nagy indus epikai költemények telve vannak e részvét hangjaival. Midőn Damajanti az erdőben bolyongva keresi az elveszett Nalast s látja felnyúlni az óriás hegyet, kérdi tőle: Ó, te