Lenkei Henrik: Petőfi könyvtár 21. Petőfi és a természet (1910)

I. A természetfelfogás változásai

Petőfi és a természet 21 tárgyak alakjait s a pásztor mint valami óriás halad át a mezőségen." Hol tapasztalhattunk az eddigi költészetben ily beható részletezést s ily találó színezést?! Csakhamar számtalan követője is akadt főkép a németeknél, kiknek az érzelmesség mintegy jellemükben rejlik. Az „Évszakok"-at szinte kinyilatkoztatásnak vették s utánozták bámulatos egyhangúsággal. Támadtak napszakok, esti, reggeli, tavaszi, őszi, minden időszakbeli költemények csodálatos szaporaságban. Ezek közül csak három költői mű érdemel említést, melyekben tagadhatatlanul igaz érzés hullámzik, bár a költészet s festészet határainak félszeg esztetikai elvek következtében való összetévesztése által nem tisztán költői módon. Brockes (Irdisches Vergnügen in Gott cz. kötetében) elemzi a virág illatát, a kurutytyoló békákban gyönyörködik, mert „mennél apróbb részleteiben vizsgálja a természetet, annál jobban csodálja Isten hatalmát". Haller ezt a — mint Bouterweck nevezi — fiziko-teologikus természetköltészetet már nem műveli. „Alpes"-eiben ő is még tudós szemmel, mintegy górcső alatt nézi a természeti tüneményeket, de már rámutat a szabad hegyi levegő s a hegyi lakósok szabadságszeretete közti összefüggésre. Kleist a tanitva-gyönyörködtetés elvével szakit, de Horatiusnak félremagyarázott ut pictura poesis elvéhez annál jobban ragaszkodik. Reá s kortársaira e tekintetben igen káros hatással volt a nagy virágzásnak indult tájfestészet. A régiek művészetének ez a mostohagyermeke nem